Szalmából házat? Merülhet fel a kérdés mindazokban, akik még nem találkoztak ezzel a régi-új építészeti módszerrel. A legrégebbi szalmaépületek 100 évesek, „tömeges” elterjedésük az utóbbi 30 év eredménye. A máig elkészült kb. 20.000 épület felépítése és üzemeltetése közben összegyűlt tapasztalat elérhető a szakirodalomban és az interneten egyaránt.
Szalmabála-építészet
Két fontos szempontból vizsgálhatjuk a szalmabálát az energiával összefüggésben. Az egyik szempont a szalmabálás házak üzemeltetésének az energiaigénye, a másik pedig a szalmabála, mint építési anyag előállításának energiaigénye. Összegzésként megállapítható, hogy mindkét szempont szerint kiemelkedően jó tulajdonsággal bír ez az anyag, így a jövő energiatakarékos és környezettudatos építészetében mindenképpen nagy szerepe lehet.
Gyakori kérdés a szalmabála építészettel kapcsolatban, hogy mennyire jellemző a rágcsálók és rovarok betelepedése a falba. Erre valóban nagy figyelmet kell fordítanunk. A rágcsálók ugyan nem táplálkoznak a szalmával, de a bálában járataikkal, rágásukkal és a bálamadzag elrágásával nagy kárt tehetnek. A kivitelezés megfelelő időzítésével elkerülhető, hogy beköltözzenek a szalmába: a bálák beépítését követően minél hamarabb be kell vakolnunk a falszerkezetet.
Tervezési adatok I:
Szalmaszárú gabonanövények: Búza, rozs, rizs, zab, köles, tritikálé, stb.
Az anyag alkotóelemei: Cellulóz, lignin, szilikátok
Építésre alkalmas bálaméretek: Kisbála: 35x50x90 cm; Nagybála: 100x150x250