A szalma a gabonafélék érett, nagyon kevés nedvességet tartalmazó szára. Szerkezete szerint egy rugalmas, vékony falú cső, amit szakaszokra osztanak a levelek kiindulásánál található csomók. Anyaga szerint alapvetően cellulóz, kevés ligninnel és szilikátokkal.A szalmát a betakarítási munkálatok után bálázzák. Magyarországon vagy ún. kisbálát, vagy nagybálát, illetve körbálát készítenek. Az építészet számára a kisbála a megfelelő, mivel szilárdsági és térfogati jellemzői lehetővé teszik akár azt is, hogy teherhordó falat is építsünk belőle.
Az elkészült házak esetén is az a legfontosabb, hogy a falakat megvédjük az esőtől, a talajból felszivárgó nedvességtől, és a levegő páratartalmából eredő nedvesség-felhalmozódástól. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor a bálafal élettartama szinte korlátlannak tekinthető. A talajnedvesség elleni szigetelésre, és az eső távoltartására sok technológiai megoldást ismerünk, hiszen a nedvesség a legtöbb építőanyagot előbb-utóbb tönkreteszi. A szalmaházaknál is használunk vízszigetelő lemezeket, illetve gyakori a magas lábazat és a nagy tetőkinyúlás. A levegőből kicsapódó pára magától távozik a falból, ha a vakolatot páraáteresztő anyagból készítjük. A cementes vakolatok és a szintetikus festékek ezért kerülendőek a szalmabálás épületeknél. A szalmaházaknál az agyaghabarcs vagy a cement nélküli mészhabarcs vakolat a legjobb megoldás.
A szalmabálából történő építésnél nagyon fontos a bála tömörsége. A 110-130 kg/m3-es sűrűség mellett a bálák már elég szilárdak ahhoz, hogy építőanyagnak használjuk őket (természetesen csak akkor, ha ez a sűrűség a határérték alatti nedvességtartalom mellett áll fenn). Ebből könnyen kiszámíthatjuk, hogy az építésre alkalmas kisbálák tömege 16-25 kg. A bálák beszerzésekor érdemes meggyőződni ezekről a tulajdonságokról, illetve arról, hogy a kötőző zsinórok kellően jól összetartják-e a bálákat. Ez a kivitelezés során nagyon fontos, hiszen a laza kötésű bálák nem alkalmasak építésre.