Szalmabála-építészet

A szalmabála és az energia

Két fontos szempontból vizsgálhatjuk a szalmabálát az energiával összefüggésben. Az egyik szempont a szalmabálás házak üzemeltetésének az energiaigénye, a másik pedig a szalmabála, mint építési anyag előállításának energiaigénye. Összegzésként megállapítható, hogy mindkét szempont szerint kiemelkedően jó tulajdonsággal bír ez az anyag, így a jövő energiatakarékos és környezettudatos építészetében mindenképpen nagy szerepe lehet.

A kész fal hőszigetelő képességén még valamennyit javít a vakolat, vagy esetleges egyéb burkolat, de lényegében nem változtat azon a tényen, hogy extra és igen költséges hőszigetelési technikák alkalmazása nélkül a szalmafal 100-szor jobb hőszigetelő a betonnál és 10-20-szor a tipikus téglafalnál.
A drága és energiaigényes kőzetgyapot és polisztirol (nikecell, hungarocell, stb.) hőszigeteléssel feljavított tégla, vagy betonfalak is csak megközelíteni tudják a szalmafal természetes hőszigetelését.

Mindezek miatt könnyen beláthatjuk, hogy a szalmabálából épült, vagy hőszigetelt házak, jóval kisebb energia felhasználásával fűthetőek, mint más épületek. További előnyük, hogy az alacsony fűtési igény következtében kisebbre kell méretezni a fűtési rendszert, ami jelentős költségcsökkentő tétel lehet. Ráadásul a megújuló energiahordozók sokkal nagyobb mértékben válnak alkalmassá a teljes, fűtési energiaigény kielégítésére. Ez pedig megnyitja az autonóm házak, vagyis a közművektől, vezetékektől független épületek költséghatékony és olcsó megvalósulását.