Szalmabála-építészet

Egy szalmaszál az apró, és a kevésbé apró falvaknak

A minap az Indexen egy érdekes cikk jelent meg az aprófalvak lehetetlen helyzetéről.

http://index.hu/belfold/2015/02/12/kilatastalan_az_elet_a_torpefalvakban/

Véleményünk szerint van más lehetősége ezeknek a településeknek, mint egyedül a turizmusban hinni. Gyakorlatias logikán, ésszerű beavatkozásokon keresztül lehet sokmindent tenni. Csak az a kérdés, hogy van-e kellő akarat az itt élőkban, vagy van-e kellő elszántság azokban, akik máshol keresik a boldogulásukat, hogy belevágjanak egy izgalmas kalandba? Itthon, vidéken.

Megoldási javaslat 3 lépésben:

  1. Megérteni a háttérben húzódó folyamatokat 

Van egy erős népességmozgás Magyarországon. Faluról kisvárosba, kisvárosból megyeszékhelyre. Megyeszékhelyről Budapestre. Budapestről.... Valamint ennek többféle variációja.

Ma a lakosság 70%-a városokban él. Tehát a legtöbb falut érinti ez a leépülési folyamat, ami a törpefalvak esetében válik először látványossá. Ezen nem kell csodálkoznunk. A legkisebb településeken fogy el a leghamarabb a lakosság. Ugyanis itt a legkisebb a piac és a legnehezebb jövedelemhez jutni.

A népességvándorlás mögött egy láthatatlan mozgatóerő létezik. Ez a pénz. Az emberek a pénz, vagyis a megélhetés reményében kerekednek fel. De miért van az, hogy a pénz a perifériákról a központ felé igyekszik? Méginkább fontos kérdés, hogy lehet-e ezzel valamit kezdeni? 

A pénz kamatos természete önmagában hordozza a pénz koncentrációs folyamatok működését. Jól látható ez mindenhol a világban. Ma a hitelek és kamatok visszafizetéséhez egyre komolyabb gazdasági erőre van szükség. A piacot pedig ott érdemes keresni ahol sok az ember. Ahol sok az ember oda szívesen mennek a gazdasági élet szereplői, mert biztos piacot remélnek. A munkavállalók is egyre inkább itt találnak munkát. Tehát a motor működik. A pénz vonzza a mégtöbb munkaerőt, ami vonzza a pénzt. Van ahol egyre többen élnek és van, ahol egyre kevesebben.

Ha a pénz a központok felé áramlik, akkor a turizmus sem jelent megoldást a pici falvak számára, mert a minőségi szolgáltatáshoz szükséges beruházás és humán erőforrás nem lesz elérhető az induláshoz sem. A kívülről jövő megoldási javaslatokkal az a baj, hogy a helyi emberek továbbra sem lesznek képesek a saját erejükből boldogulni. Továbbra is kiszolgáltatottak a gazdasági folyamatoknak. Olyan megoldás kell, ami nagyrészt az ott élők szándékából táplálkozik és a jelen lehetőségekre épít. 
Tehát kell tenni valamit ami kezeli a pénz elszivárgását, és kell tenni valamit, ami helyben megélhetést teremt.

  1. Stratégia a leépülést okozó hajtóerők átalakítására, és a benépesedés előmozdítására

Első lépés a pénz kiáramlásának a megakadályozása. Mik azok a tételek ahol a pénz eltűnik a perifériákból?
A mindennapi élet kiadásai: pl. élelmiszerek beszerzése. A mi élelmiszer gazdaságunkra az jellemző, hogy nem helyben megtermelt élelmiszert fogyasztunk. Bárki ellenőrizze le a hűtőt és a kamrát, hogy az ott található élelmiszerek hány százaléka származik 30 km-en belülről? Ne csak a hazai gyártást nézzük, mert a pénz, amit az élelmiszerért cseréébe kifizettünk az leginkább helyben fog hiányozni ha eltűnik. Ha egy ember napi 1000 ft körül költ élelmiszerre, akkor lakosonként évente 365.000 ft-ról beszélünk, mint élelmiszer piac mértéke. Egy 100 fős faluban 36.500.000 ft a helyi élelmiszerpiac nagyságrendileg. Minden évben ennyi pénz, vagy ennek jelentős mennyisége eltűnik ezekből a falvakból, amíg az itteni emberek a város szupermarketeibe járnak az alapvető élelmiszereikért. De eltűnik a nagyvárosainkból is. Debrecenből becslésem szerint évi 60 milliárd Ft vándorol el. Nyíregyházáról kb. 38 milliárd Ft. (Utána lehet számolni.) Ez csupán a vásárlási szokásaink miatt van így. Persze ma már termelés sincs, amivel ki lehetne elégíteni az igényeket. De a termelés bármikor vissza tud állni, ha megjelenik a fogyasztói szándék.

Mivel sok pénz tűnik el, ezért kevés marad helyben. Ezért mindenki az olcsó árakra kénytelen szorítkozni, amivel a helyi termelő nem tud versenyezni. Ördögi kör. Pedig csak meg kell változtatnunk azt, hogy hová járunk vásárolni. Ha a pénzünket helynben tartjuk, akkor az a helyi embereknek ad megélhetést. Ők pedig nekünk adnak feladatokat, és pénzt. Feltéve, ha mi is adunk nekik. Ez az igazi "gazdálkodj okosan!"

Aztán a következő pénznyelő az energia kiadások, a rezsi. Hogyan lehet a rezsire költött pénzt drasztikusan csökkenteni? Pl. jelentős vastagságú hőszigeteléssel. A ma használt hőszigetelő anyagokat tekintve egy önálló családiház homlokzatának a hőszigetelése 1.000.000-tól felfelé valósítható meg. (anyag + munkadíj)

De itt is van alternatíva.

Kiszámoltuk, hogy mennyibe kerül a szalmabála szigetelés anyagköltsége. Itt az összehasonlítás, minden szükséges összetevőt piaci áron számolva:

Ha helyben megtermő szalmával szigetelünk (esetleg sajáttal), valamint a vakoláshoz szükséges anyagot bontott vályogtéglából vagy a telek talajából vesszük, a munkát pedig kalákában végezzük, akkor egy 110 nm-es homlokzati felülettel rendelkező családi ház szigetelési költségei akár 100.000 Ft-ból megoldhatóak. Ez egy tél alatt megtérülő beruházás.

Erről bővebben: Beszédes számok - Szigeteljünk olcsóbban és hatékonyabban

Tehát ha az élelmiszer költségeket átirányítjuk a helyi termelésbe, valamint az energiakültségeket drasztikusan csökkentjük, akkor tettünk valami lényegeset a pénz helyben tartása érdekében. Ha marad pénz, akkor talán marad az ember is.

Akkor a boldogulás felé vezető út fele kezd láthatóvá válni!

Sokszor hallom, amikor ilyen rendszerekről beszélek, hogy: De.... Tudjuk, hogy a De szócska valami nagy akadályt jelent, meg az előzőekben elhangzottakhoz képest pont annak az ellenkezőjét... Ezzel egyet értek. De :) az akadály sokszor csak a saját cselekvőképességünkbe vetett hitről szól. A kormányzatra meg a hatóságokra meg a gazdasági heyzetre meg a többi ember lustaságára, tudatlanságára való hivatkozás csak jó ürügy, hogy elfedjük a saját tehetetlenségünk beismerését. Pedig annyi energiával amennyivel kifogásokat gyártunk egészen sok megoldást is meg tudunk találni.
Akkor nézzük a stratégia másik felét! Hogyan jönnének vissza az emberek a falvakba?
Ehhez csak egy kis kezdeményező képességre és egy kis célcsoportnak szóló reklámra van szükség. No és persze valamilyen helyi gazdaságfejlesztő ötletre.
Lehet, hogy nem az elvándoroltakat kell megcélozni a visszatelepüléssel. Nekik talán túl sok a negatív emlékük az újrakezdéshez. Hívjuk inkább azokat akik eleve azon törik a fejüket, hogy valami értelmes, önfentartó tevékenységbe kezdenek. Akik a városban élnek és egy bedőlt devizahitel lehetetlen helyzetében vergődnek, de dolgos, szorgalmas emberek. Csak meg kell szólítani őket. Pl. kedvező telek és ház árakkal, letelepedést segítő programokkal. Pl. fel kell készülni az őslakos és a "gyüttment" összebarátkoztatására. Ezek nem drága dolgok és egy kis tanulással egészen jól megoldhatók. 
Kell még egy-két jó ötlet. Meg kell nézni, hogy mi az ami kis beruházást igényel, de nagyon jó minőségű terméket tud előállítani. Ha falun vagyunk akkor kézenfekvő, hogy a saját igényeken felül lehet minőségi élelmiszer alapanyagokat és feldolgozott élelmiszereket gyártani.
Nagyon jó lehetőség a mélymulcsos kertészkedés erre. Egy kezdeti nagyobb lendülettel komoly minőséget és mennyiségeket lehet elérni. Egy kis ízelítőt ezzel kapcsolatban itt lehet látni: http://viridis.hu/blog/237/518/gyulai-ivan-a-melymulcsos-gazdalkodasrol. Sok más lehetőség is van csak egy kis kutatómunkára van szükség. (Ez sem pénzigényes dolog.)
A piacot pedig szépen folyamatosan fel lehet építeni, mert van kereslet. Egyre több ember kényszerből is meg fogja venni a minőségi élelmiszert - azok, akiknek a rossz táplálkozás miatt ez egészségügyi létkérdéssé vált.
Ha pedig belejöttünk az élelmiszer és az energetika terén az önrendelkezésbe, és kellően komolyan vettük a helyi közösség felépítését, akkor nekiállhatunk a saját pénzügyi függetlenségünk megteremtéséhez. Egy közösség ma teljesen legálisan hozhat létre helyi pénzt. Jelenleg 4 ilyen rendszer működik hazánkban. Van ami egy pici baranyai faluban Alsómocsoládon, de Sopronban Veszprémben és Hajdúnánáson is van ilyen.
Ha egy közösség a pénzügyei terén is megteremti az önrendelkezést, akkor nem lesz kiszolgáltatva a mai pénzügyi áramlatok hatásainak. Vagy csak olyan mértékben, ami nem veszélyezteti a jó minőségű élet lehetőségeit.
Egy rendszer negatív hatásai ellen nincs értelme tüneti megoldásokat eszkábálni. Egy másik rendszert kell felállítani, amihez némi rendszerszemléletre azért szükség van, de ez nem elsősorban pénz kérdés.

  1. Cselekvés

A fenti logika nagyon szépen hangzik. Amíg csak leírva van, addig puszta elmélet. Akkor válhat valósággá, ha egy-egy elszánt vezető, egy-egy jó közösség nekiáll és gyakorlattá teszi.
Tapasztalatból tudom, hogy a közösségi élet nem fenékig tejfel. Rengeteg kitartásra, toleranciára, fejlesztésre van szükség. Meg kell haladnunk az egyéni rövidtávú érdekeinket. Be kell látni, hogy egyedül nem megy. Meg kell tanulni bízni egymásban. Ki kell építeni az okos bizalom intézményeit. Néha kellemetlen dolgokat kell egymásnak megmondani és utána mégis közösen dolgozni tovább.
Tapasztalatból azt is tudom, hogy ha kellően céltudatosak vagyunk és felkészülünk a nehézségekre, akkor bármit meg lehet szervezni. Nagyon sok helyi kezdeményezés működik nálunk. Pl: közösségi vállalkozások tanulmány.

Úgyhogy kedves törpefalvakban lakók! Kedves kitelepülni, teremtő munkát végezni szándékozók! Kedves újrakezdők! Kezdjünk neki az önrendelkezés kis köreinek a létrehozásához!
Az Energia és Környezet Alapítvány a szalmabála építészet terén igyekszik átadni azt a szaktudást, amit az elmúlt több mint 12 év alatt ezen a téren összegyűjtöttünk. Keressetek bennünket!
Segítünk az élelmiszer önrendelkezés, a közösség által támogatott mezőgazdasági rendszerek bemutatásában és fejlesztésében is, valamint a helyi pénzek kialakításában is. Akár tanácsadással, rendszerfejlesztéssel, akár jó példákkal való kapcsolat kialakításában. 

Ezek a gondolatok, ha nem is az utolsó szalmaszálat jelenthetik ezeknek a falvaknak, de talán egyet mindenképpen.

 Zalatnay László